Őszi búza , az őszi búza termőterülete

Az őszi búza termőterülete túlnyomórészt az ország európai részén található, viszonylag enyhe és havas telekkel, ami lehetővé teszi, hogy az őszi vetésű növények a lehető legjobban kihasználják az őszi és tavaszi nedvességet a terméshozam növelése érdekében.

Általánosságban elmondható, hogy az őszi búza részesedése az orosz szántóföldi termelésben igen jelentős: a gabonafélék számára kijelölt összes szántóterület mintegy 4 százalékát teszi ki. Termesztik például a Középső Nem Feketeföld régióban és az Ural egyes régióiban, de a legnagyobb terméshozamot az őszi búza az ország déli és délnyugati régióiban érik el: Közép-Feketeföld régió, Kuban és Észak-Kaukázus, Rosztov régió és Krasznodar Krai, Középső és Alsó-Volga régiók, ahol a viszonylag száraz és forró nyár megakadályozza a tavaszi növények teljes növekedését, míg az őszi-tavaszi időszakban felhalmozott nedvesség felhasználásának köszönhetően a téli növényeknek van idejük megerősödni és életbe lépni.

Ezekben a régiókban az őszi búza terméshozama többszöröse a tavaszi búza terméshozamának, ami miatt célszerű a szántóföldek nagy részét az őszi növények számára elkülöníteni. Mivel azonban Oroszországnak még ezekben a régióiban is korai fagyok és stabil mínuszok jellemzik a termesztést, csak a fagyálló fajták alkalmasak az őszi búza termesztésére, a nyári nedvességhiány pedig a rövid szárú búzafajták termesztésének szükségességéhez vezet.

Mivel az őszi búzafajták termesztésére alkalmas termőföldek nagy része a sztyeppén található, az őszi gabonafajtáknak a lombhullatással szembeni ellenálló képességgel kell rendelkezniük. Az ilyen fajták használata kedvező időjárási körülmények között még száraz nyáron is lehetővé teszi az őszi búza magas, akár 50-60 c/ha-os terméshozamának elérését.

Ami a közép-oroszországi övezetet illeti, a csapadékbőség a meglehetősen hűvös nyár és a szigorú tél mellett jó téli termést hoz a Volgo-Vjatszkij régióban, Tatárföldön és az Alsó-Volgával és a Feketefölddel határos régiókban.

A növény termesztésének optimális feltételei

Az őszi búza hőigénye a vegetációs időszaktól függően változik. A magok csírázása szempontjából a legkedvezőbb hőmérséklet +15+ 1 °С: ez a hőmérsékleti rendszer elegendő nedvességgel együtt megteremti a magok barátságos csírázásának feltételeit a vetést követő 8-10 napon belül.

Körülbelül 2 héttel később, ha ugyanazt a hőmérsékletet tartjuk fenn, az őszi búza hajtásai elkezdenek föld feletti hajtásokat képezni, amelyek körülbelül 1-1,5 hónapig fejlődnek. A növény föld feletti részének fejlődéséhez a legkedvezőbb hőmérsékleti rendszer +12-15 °C; az alacsonyabb hőmérséklet +10 °C alatt (de nem +5-6 °C alatt) lassabb növénynövekedést eredményez, ugyanakkor növeli a bogyózás mértékét, és segít az erős, alacsony szárak kialakításában, amelyek ellenállnak a letermelésnek.

A hőmérsékleti viszonyoktól függően az őszi búza talajművelése ősszel és tavasszal is bekövetkezhet; a talajművelés fokozása érdekében nitrogéntrágyát juttatnak a talajba, és a vetéshez a legnagyobb magokat választják ki.

Télen az őszi búzafajták intenzív fejlődéséhez a napszaktól függő hőmérséklet-ingadozásra van szükség. Így a meglehetősen magas, 10-12 °C-on belüli pozitív hőmérséklet nappal, sok napsütéssel és jelentéktelen éjszakai mínuszokkal kedvezően befolyásolja a búzahajtások edződését, és hozzájárul a növények növekedéséhez szükséges szénhidrátok aktív felhalmozódásához, ez pedig segít a fagyok és a telelés elviselésében.

Az őszi levegő hőmérsékletének +5°C-ra történő csökkenése a növények növekedésének teljes leállásához vezet, míg a modern búzafajták képesek elviselni a tartós hideget és a fagyokat akár -30°C-ig is, anélkül, hogy a termésre nézve észrevehető következményekkel járna, de csak megfelelő hótakaró mellett.

Tavasszal, miután a levegő felmelegszik +5-6 °C fölé, az őszi búza új föld feletti hajtások kialakulásával újra fejlődésnek indul. Ebben az időszakban a növények számára a legveszélyesebbek a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti éles hőmérséklet-kiugrások, amelyek a Volga és a Feketeföld régióiban elérhetik a 15-20 °C-ot is, mivel ez kedvezőtlenül befolyásolja a hajtásképződést.

Az őszi búza meglehetősen ellenálló a magas hőmérséklettel és a talaj nedvességhiányával szemben, de a legjobb fejlődés érdekében a fül érési időszakában a nappali hőmérséklet nem haladhatja meg a 40 °C-ot, mert a túl magas hőmérséklet anyagcserezavarokhoz vezet, és hátráltatja a növekedést és a fül kialakulását, csökkenti a gluténszintet a kész gabonában. A búza nem szereti a száraz szelet - a túl szeles időjárás negatívan befolyásolhatja a teljes szemek kialakulását, és a talaj nedvességhiánya az egyik tényező, amely a szikesedéshez vezet, ezért az őszi búza jó termésének elérése érdekében fontos a nedvességvédelmi intézkedések elvégzése.

Az őszi búza vetésforgó jellemzői

Téli kultúrák vethetők tiszta parlagon és az előző évben elfoglalt szántóföldeken egyaránt takarmánynövények, kukorica, repce, árpa, hüvelyesek esetében, korai betakarítási időponttal. Azonban, amikor az őszi kultúrákat elfoglalt parlagon vetik, figyelembe kell venni, hogy a terméshozam 25-50%-tal csökkenhet a tiszta parlagon történő vetéshez képest, de csak akkor, ha az előző évben a tiszta parlagon a talaj nedvességtartalmának megtartására, a szorbotisztításra és az ásványi trágyázásra irányuló intézkedések teljes komplexumát végrehajtották.

Ezen túlmenően a gazdaságban a nagy területű, tiszta parlagon hagyott területek használata gazdaságilag kevésbé megvalósítható, mint az elfoglalt parlagon hagyott területekre téli kultúrák vetése.

Ezért a vetésforgó optimális változatát a terület sajátosságait, a gabonaköltségeket és egy adott vetőmagfajta hozamát figyelembe véve kell kialakítani, hogy a vetésforgó leggazdaságosabb változatát találjuk meg a növénytermesztésre kijelölt összes földterületre.

Vetés

Az előző kultúrák betakarítása után a téli kultúrák vetésére kijelölt, elfoglalt parlagokat a betakarítást követő első 4 napban 6-10 cm mélységig megművelik, különben a talaj veszít nedvességet és sűrűbbé válik, ami a vetőmagok vetésére való felkészüléshez szükséges későbbi kezelésének megnövekedett költségeit eredményezi. A túl mély szántás (10 cm-nél nagyobb mélységig) szintén nem kívánatos, mivel a talaj fokozott csomósodásához és a felső réteg kiszáradásához vezet. https://grain.st/

A sekély ugaron történő művelés eredményeként a gyomnövényzet visszaszorul, a művelt talaj nedvességtartalma megnő, és kedvező feltételek alakulnak ki a gyomirtáshoz és a föld későbbi, vetésre alkalmas műveléséhez. Míg a műveletlen földek vetésre való felhasználása az általános gyomirtó gyomirtó szerek kötelező kijuttatását teszi szükségessé a talajba közvetlenül a vetés után és az őszi vetésű növények kihajtása előtt.

A téli kultúrák kedvező fejlődéséhez a felső talajnak legalább 30 mm nedvességet kell tartalmaznia a növények gyökerei számára hozzáférhető formában; ennél kevesebb nedvesség a már termesztett növények elpusztulásához vezethet csapadék hiányában.

A vetőmagok nem kellően nedves talajba ültetése kedvezőtlen a csírák fejlődéséhez, különösen, ha a vetés elfoglalt parlagon, a késő őszi csapadék után a magok szórványos csírázásához vezet, aminek következtében a szántóföldön a növényekkel gyorsan benövi a szárazságnak ellenállóbb gyomokat.

Az őszi vetésű növények vetési időpontjának megválasztása a régiótól függ, mivel az őszi fajtáknak a tél alatt kell, hogy legyen idejük 3-4 tajtékos hajtást nevelni; a növények ilyen fejlődése akkor lehetséges, ha a vetési időszakban a levegő napi átlaghőmérséklete 15-18 °C-on marad. A Volga jobb parti övezetének csernozjom területein a nedvesség és a pozitív hőmérséklet optimális rendszere szeptember 8-14-ig alakul ki, a nem feketeföldes övezetekben és az Altajban a talaj nedvességének és a levegő hőmérsékletének optimális aránya szeptember elejére tolódhat.

Az őszi vetésű növények túl korai vetése a növények gyökérzetének különböző rothadások általi károsodásához vezet, és a föld feletti részük ki van téve a lisztharmat és a barna rozsda betegségeknek, mivel a korai hajtások ebben az esetben a betegségek maximális fejlődésének időszakába kerülnek a korábbi növények vagy a magok vetése előtt megművelt fű bomló maradványain.

A túl késői vetés a növények késedelmes fejlődését vonja maga után a kedvező hőmérséklet hiánya miatt, aminek következtében a téli kultúráknak nem lesz idejük a szükséges számú oldalhajtást felhalmozni, és a hómentes időszakban bekövetkező erős hőmérsékletcsökkenés esetén elfagyhatnak. Ezért a Közép-Feketeföld és a Volga régióban az összes téli kultúra vetését szeptember 20-ig be kell fejezni, mivel a vetési időpontok további késése negatívan befolyásolja a gabonafélék terméshozamát, és annak átlagosan 20-40%-tal való csökkenéséhez vezet.

A gesztenyés talajokon a vetőmagok optimális vetési ideje augusztus 20-szeptember 1., az őszi vetés további késleltetése 30-45% terméshozamot okoz.